A Hámoriak weboldalán látható portréfotó és idézet arra enged következtetni, hogy egyszer volt budán kutyavásár... akarommondani: nyolcszor volt Hámorban jégmászó verseny.
Nem annyira meglepő a sztori, csak azért mondom, mert kicsi, savanyú, de mégis a miénk volt. És a Hámoriak legalább megpróbálták. Biztosan meg is kapták érte a magukét innen-onnan. De inkább a dry-toolingért. És nálunk ez már csak így megy, úgyhogy ki nem szarja le.
Gyanítom, nem segítette az ügyet a globális éghajlatváltozás. Gyanítom, a fiatal magyar piacgazdaság a szervezőkkel sem volt elnéző. És gyanítom, hogy a remekbeszabott hazai bürokrácia is hozta a formáját. Nem is csodálom tehát, hogy vége a dalnak.
Egy valamit azért meg lehetne még csinálni, hogy kerek legyen a történet (ha már belepofázhatok): igazán össze lehetne gereblyézni az összes verseny kép- és videóanyagát, eredményeit, beszámolóit stb. egy virtuális vödörbe, és kitenni a játszótér sarkába, hadd turkáljon benne, akinek kénye, s kedve adódik. Jégmászó fesztiválokat meg szervezzen az, akinek két anyja és nagy hegyei vannak!
